A 2012-es kiállítás ötlete

Az egész dolog alapötlete az 1992-ben Göteborgban keletkezett írásban (egyfajta képversben) gyökeredzik. Még ugyanebben az évben megszületett egy film koncepciója, mert úgy éreztem, hogy a szöveg kevés önmagában, nehezen érthető, vagy inkább a közhelyszerű és személyes mondanivaló. A dadogó, akadozott gondolatfüzér mögött sokkal több van.

A film szereplői betűk (nagyon sok féle) és gondolatok (alig néhány). Ami pedig játszódik nem más, mint egy írás/vers-féle keletkezésének a története. A vége tehát egy olvasható, látható vers, egy angol nyelven írott magyar vers. Azért ilyen, mert így keletkezett. (próbáltam lefordítani, de nem sikerült túl jól.)
A szövege akár közhelyesnek is mondható (költők már számtalanszor megfogalmazták ugyanezt). Vallomás, amely az alkotó állapotát, az íráshoz való viszonyát, annak nehézségét és kikerülhetetlenségét meséli el, és gondolatrészletek rögzítésével, nagy asszociációs ugrásokkal egészen az Istenkeresés megfogalmazásáig jut el.
Tulajdonképpen képvers, az általam ismert költői műfajok meghatározása szerint és a megszületése közben a lehető legérdekesebb tipográfiai kavalkád történik. A betűtípusok, vagyis a betűk formavilágának, karakterének bemutatásán túl, e karakterek antropomorfizálásán keresztül vezet az út. A film során a betűk sajátos karakterük által meghatározott módon viselkednek, csoportosulnak (szavakká, gondolattöredékekké szerveződnek, keletkeznek, majd felbomlanak betűegyedekké ismét!), mozognak egyéb törvényszerűségek szerint, pl. gravitáció, vagy más erők által vezérelve. Talán e mozgások töltik ki a film idejének nagy részét, ugyanis nagyon sok és érdekes variáció állítható elő. Ezt a folyamatot tehát síkbeli és akár térbeli (testes) betűk animációjaként is el tudom képzelni. Számos képi és fogalmi asszociációk, utalások, tréfák! felvillantásával.
Miközben e kavalkád zajlik, betűnként, jelenként kiválasztódik (vászonra/képernyőre rögzítődik) a vers szövege, szinte észevehetetlenül. De egyszer csak ott lesz a sokaságban és lassan elfogy körülötte minden tülekedés és zaj.

A szöveg

THE PAPER has been empty
an open prison
it IS mine
NOTHING

what a great POWER

there is no release
noWHERE ?
ARE
YOU
GOD

I am a pleasure-oriented person
(nagyon sokszoros ismétlésben)

A dramaturgiai struktúra még nem teljesen kiforrott. El tudok képzelni reális moziképeket is az elején és a végén, de nem személyeset. Lehet, hogy jobb, ha nem foglaljuk keretbe a látvány-mesét, hanem a ciklusokra jellemző befejezést adunk. A kezdést már határozottabban kidolgoztam. Ez valós filmképekbe applikált animáció és nem más, mint az írás elkezdése. De ahogy a papírra kerülnek a szavak, gyorsan betűkké esnek szét, és betűhullás veszi kezdetét…

Az öt fő jelenetből álló film forgatókönyve fő vonalakban kész.

A megvalósítására próbáltam törekedni, de szakmai ismeretek és kapcsolatok híján az eredmény csak némi “bíztató vállveregetés” lett.

Aztán felvetődött bennem, hogy a fenti gondolatokat más (a számomra rendelkezésre álló) eszközökkel próbáljam meg kifejteni.
Ha jól meggondoljuk, egy kiállítás egy álló film. A néző mozog egy térben, ahol különböző tárgyak között eltölt egy bizonyos időt nézelődve (és szerencsés esetben gondolkodva), és az út amit bejár – saját érdeklődése által vezérelve – maga a film. Ezt a filmet már – talán – meg tudom csinálni.

A kiállításra szánt szobrokat elhelyezem a kiállítótérben. Ez három tárgy, egy portré, egy figura és egy konstrukció vegyes anyagokból (kő és fém). A szobrok mellett az installáció fogja értelmezni a köztük lévő nagyon szoros összefüggést, ami nem más, mint az összes megjelenő műtárgy inspirációja, a képvers gondolatai.


A kiállítás részletes leírása elolvasható a régi honlapon.