Az installáció

Az igazi az lenne, ha enyhe homályosodás venné kezdetét ezen a 3x3x0,8 m-es téren belül. Jól bele lehet látni, de ez a homály a dolgokat kicsit idézőjelbe teszi.

Képzeljük el, hogy valahol, akár külső. akár belső térben van egy ilyen “tégla”, 3x3x0,8 m-es méretekkel és belül köd van.

Az ily módon bezárt térben három kép függ egymás mellett, balról egy fej nélküli csontváztanulmány - félalak, jobbról ennek fejjel rendelkező, de vázlatos változata, amit pedig közrefognak, egy “összehajtogatott”, összeroskadt figura, amely borzasztóan be van szorítva a kép keretei/szélei közé. Mindhárom kép szénrajz, a középső krétával kiegészítve.

A képek alatt egy több mint 100 éves szék van elhelyezve, azon pedig egy szekerce naturális bronzötvénye.
A szék lábai körül - amelyek mintha egy homoktengerben lennének - finom hullámok rajzolódnak ki, és a hullámzás szabályai szerint kifelé haladva megnyúlnak és kisimulnak. A homokot különböző színű üveggyöngy keveréke adja (az “elátkozott” Időkerék homokja egyébként, de ezt nem kell tudni).

Miután ezt a zártnak elképzelt teret a valóságban igazi köddel nem tudom megtölteni (vagy még nincs más ötletem hozzá), a megoldás egy átlátszó függöny, amely kifeszítve függ a tárgyak előtt egy sík felületként. Szemből tehát homály, de oldalról nem. Sőt szemből is – kissé oldalt hajolva – nyílik tiszta belátás a térbe, mert a függöny síkja középen, kb. az alsó harmadáig fel van hasítva és a felső kétharmad részek előre, ill. hátra mozdulva a felületen v alakú rést nyit. Pontosan szemből tehát homogén sík felületnek látszik. A hasítás vonala középen, legfölül, a függönyre fehérrel írt, A-Z két betűjét választja ketté úgy, hogy a sík mozdulása következtében a két betű eltérő síkokra kerül. A két betűnek inkább α–ω kellene lennie. De inkább a teljes abc-nek!

Ezért a v alakú – a frontális síkra merőleges – rés fölső szélén megjelenhet az egész abc.

A rés síkjában igen vékony cérnaszálak lógnak a hasíték aljáig (piciny függőón sok szálon) és ezen szálak mindegyikének fölső részére fehér, vékony papírból kivágott betűk vannak erősítve. Ezek a szálak lehetőséget adnak a betűhullás imitációjára is, hiszen a piciny légmozgás is megmozgatja a rájuk erősített betűket.
A falon lévő középső kép alól, a szék háta mögött a falon, papírlapok csúsznak lefelé, amelyek a képvers két-három vázlatát mutatják. A legalsó vázlat kissé a homok alá csúszik.

A padlón, a függöny előtt, az alól pedig a kész vers lapjai látszanak, félig-meddig kicsúszva a “ködből” a kiállító térbe.
Egy szépen vágott papírtömb (kb. A5 méretű) kb 1000 lapján nyomdakészen áll a vers, egyik oldalán az eredeti angol, kéziratos változata (lásd fent) a másikon a magyar “gépi” fordítás. Ez a tömb a padlón, közvetlenül a kicsúszó lapok mellett található és távolról egy fehér kockának (téglatest) látszik.

Intelligens közönséget feltételezve, ezekből bárki elvihet emlékeztetőül egy példányt.