Szövegek
Sokáig, gyakran szorongtam azon, hogy nem jól mondom, amit mondani akarok. Nem értik, vagy félreértik. Esetleg félremagyarázzák.
Micsoda öröm, ha azt tapasztalom, hogy valaki pontosan érti amit DADOGOK!
Naplóbejegyzésekkel kezdtem, nevelőotthoni munkám elején. Ezeket már többször szelektáltam, keveset hagytam meg, azokat csak, amelyek valamiféle dokumentumnak nevezhetők. A hétköznapi történések közé már az elején befurakodtak fontosnak tartott idézetek, továbbá félálomban keletkezett gondolatok. Akkor azt gondoltam, hogy ez utóbbiak lehetnek valóban csak az enyémek. Azóta már tudom, hogy az ember nem tudja eldönteni egy gondolatról, hogy honnan származik, sajátja-e, vagy valami távoli emlékfoszlány maradéka, amit előhívnak lelki folyamatok, vagy valamilyen élmény. Végülis mindegy – szerintem –, hogy honnan származik. A fontos az, hogy megjelenik, és jelentősége lesz. Még akkor is, ha esetleg valaki, egy tájékozottabb és műveltebb olvasó, rámutat eredetijére később. Ezért kell leírni.